2010. szeptember 10., péntek

Hetfe 2008. április 21. 20:57

Máma Hetfe van! Hogy, magvassan fejcsem kia dógok homályát. Tennp kinn jártam a kenderesi határba, ahun befogtam magam néhány dógom végirejárásának, ugy nagyon nemszeretem módon és féleképpen, de igen nyomatékossan. Kifurikótam 8 zsák marha szárazganét, oszt jóbeástam a szöllő tüjibe felé. Mongyuk előtte meg is permetűtem, me eddig a széljárás nem vót hozzám kezeslábas. Megmég, ehortam és főkazalútam a múttkor lenyesedékűtt gyümőcsfaágakat jókora magasságokba hánva asztat. Ölég is vót ennyi ebbű, me ere a hétre is beköll osztanyi hátramaratt a csinyánivalókat. A sorát, végigkapátam, de aközit még géppe meg köll lazsnakúnom kapáva, vagy huzatóekéve. Nemtudom, együnnének e velem a tanyajáró szépasszonságok, akik boldogittanak nagy gyakranságga engömet. Besegittenek az élet dógainak evisellésibe, meg édességet is nyujtanak neköm az én nagy megölégedésemre kelve. Máma meg bevótam a városba, némi faanyagot, meg szerszámfélét vásárútam otthunra. A bejárati pitar elejibe lerakott kűlapok mentibe kőne egy, valamifajta pergollát össznyeópistákúnom hamarossan formán. Má csak azér is, mer hát összeköll kapnom magamat a látogató asszonynépek szépérzékenységinek efféle fajta főtunningullását illetőjen, főbenjárólag megejtve a széptevés fogattatásának elűkészittésit, epekedés módszerit tekintvel. Uhho, mostanába ezze lesz telli minden gondulatom! Csókullom a nagyságákat! Lajos

Megjegyzések
Répás Margit megjegyzése:
Lajosom! Még te aggódsz értem? Hát nem ugyanazt csinálod, amit én? Csak annyi különbséggel, hogy mi segítünk neked, ezzel levéve nagyon sok terhet a válladról. A törött bordáidnak, meg a fejednek nem tesz még jót ennyi fajta fizikai munka. Látod mennyi mindenben hasonlítunk mi egymásra? Mindent fordítva csinálunk, mint amit a doktorok mondanak, persze, hogy jajgatunk utána. Ma én pihenő napot vettem ki, mert sok volt a tegnap, majd holnap folytatom. Vigyázz nagyon magadra, nem dőlhetsz ki a sorból. Puszi: Margó
április 22. 16:29
Éva megjegyzése:
Kedves Lajosunk, a pergollaépítők legértékesebb gyöngyének fényessége, az asszonyok nyakában gyöngysörként villanó csodabogár!
Hát hogyne segítenénk kendnek bármiben. Sokat húztajaz istrángot mostanában, kapál, ás, ganyét fuvaroz a szőlőtüke lábazattyába. Nő is majd, mint a veszedelem! Folyik a bor belülle, mint a folyó áradatkor.
A széptevésnek eddig is mestere volt, de ha az a pergolla megépül az asszonyok zarándolkattyát nem tudja visszaverni, ha akarja egyáltalán aztat visszaverni. Bár, nagy fáradságagl jár ám a sok csecsbecsézés majd magának, ha beindul a zaránduklat úgy istenigazzábul. Aluggyon rá, ne kapkodja el. Pergolla köll, mert a szépérzés nő miatta majd folytában, de az asszonynépek már kitikkasztják izibe! A gondulatja azért legyen tele vele, ez élteti a fájintos férfiemböröket!
Jóccakát, húzza magára a dunyhát, mert a kakas kukorékol magának hamarosan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése