Kedvös birkabundás, mágnesdelejes barátnőm, galambos pitypangom! Nehiggyeám asztat, hogy az én érzelmi szózuhatagom, a túltöngött mágnesterápija következménye lenne Lajos lelke löttyenésinek! Nem ám! A szíp szavak kuttyábúl, nagyvederrel merítjük, mink mindaketten a az érzelmes virágok hajnalpitymallatját meglocsulló csillagfürtök miriádjainak hamvas harmatvizét. Birgya a gémeskútnak petrencéjje, és az azon láncontartott favedér, a merittés édes terheit! Hátha újjan sűrűségge nemis, de mongyuk, ajállott gyorsaságga, azé, csak fujiggájja neköm azokat a szivdöglesztő dallamok garmadájját legott! Tudomén, ho tengörnyi dóga akad az én ciberfüzfaágon turbékulló, szépröptű vijolámnak. Megosztán a kegyid Mártonnyáva is van időnként tanákozójja a külhoni rónaság hegyes galmbdúcai között., Asztán, Űt is ki köll ölégittenije mindön mekkívánt ceremónijáva, meg biciglitúráva is, amit ajislöhet, ho csak Magi szert ujjan nagyon! Nacsak neugrájjon az én ugri-bugri, érzelmi hegedű húrgyainn ciripüllő tücsköm bogaram! Nem köll az én golyóm elű elugránia! Me, nem ujjan a, mint a gőzhengör, nem bánti az senkifiját se! Nem vagyok én ujjan csélcsup, hunide-hunoda pislogató, szapora pöndölhajtogató, széplányszomorittó hetykelegény! Én is csak móggyáva, dícsérem a napot! Hát még a szépasszonynak valót! Pont asszeretöm, ha a leány kéreti, kölleti magát! Nemámúgy, aho a maji fijatal menyecskének való, sömmitsem teketórijázó, egybűlágybabujó, gyorsan mindenen túllévő ledérek nőszeméllek teszik ám!
Nemiskő ekapkonnyi semmi iparkonnivaló esztis-asztis dógot!
Csak fontugasson, oszt danójja a Lajos fülibe a szép ciróka-maróka dallamos mimózák zümmögő kórusának bordalait, ugy nagyhirtelenjiben se, dejazé, sokatmondó módon és izibe! Nehiggyeám asztat hogy neköm efogy a municcijóm! Van itten még puskapor szakmánnyábúl. Csak kicsit elázott a mútkoris, amikor félálombú fölriattam, oszt ráborútt a sok sör, azonmód. Demá, száradófélbe vagyon! Oszt szóll az akkorát mint a szomszédpm korpáspuskájja! Mindig ezzeja Zsimond Freudiva példállózik neköm! Kija? Má eccer vót róla szó, de aszt má elfeledtem biz én! Nemaz aki, mindent a szekcuállis fickándozásra vezet vissza? Mer akko, az nagyon jófej löhettött! Me, jófejek a lófejek! Nemigaz?! Mosveszemészre, hogy jó beleronditottam a cikornya hányásába, meg vetésibe is. Nem is ragoznám továbba szépségek csordútt magtárát, me még a pallásra is gyut belülle... Akko, csókujja, a magi szépreményű, trubadúros széptevőjje: Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése